1. Mi az a vízkeménység?
A vízkeménység a vízben oldott kalcium- és magnéziumsók mennyiségét fejezi ki.
Minél több ilyen ásványi anyagot tartalmaz a víz, annál „keményebbnek” nevezzük.
A keménység természetes eredetű, leggyakrabban mészkő-, dolomit- vagy gipszrétegeken átszivárgó vízben alakul ki.
2. A vízkeménység típusai
Változó (karbonát-) keménység: a vízben oldott kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonát okozza. Ez forralással csökkenthető, mert a sók vízkő formájában kiválnak.
Állandó keménység: a víz szulfát- és kloridtartalmából adódik, és hő hatására sem szűnik meg.
A két érték együtt adja meg a víz összkeménységét, amelyet általában német keménységi fokban (°dH) mérnek, de gyakran használatos a lierenkénti milligramm kalcium-oxid (mg/LCaO) mértékegység is.
A víz keménységi fokozatai (°dH)
3. Hatásai
A kemény víz nem egészségkárosító, de vízkőlerakódást okoz a vízforralókban, kazánokban és mosógépekben, ami növeli az energiafogyasztást és csökkenti a berendezések élettartamát.
A mosószerek hatékonysága is gyengül, ezért lágy vízben kevesebb vegyszerre van szükség.
4. Megoldások:
5. A túl lágy víz
A túl lágy víz fogyasztása sem ideális, mivel kevés benne a természetes ásványi anyag, például a kalcium és a magnézium, amelyek fontosak a csontok, izmok és idegrendszer egészségéhez. Az ilyen víz enyhén savas kémhatású lehet, ami fokozhatja a fémcsövek korrózióját, ezáltal fémionok (pl. réz, vas) oldódhatnak a vízbe. Emellett sokan ízét is kellemetlennek érzik, mert a lágy víz „laposabbnak”, „fémesebbnek” hat, mint a közepesen kemény ivóvíz.
6. Átváltás
1 német keménységi fok (°dH) azt jelenti, hogy 1 liter víz 10 mg kalcium-oxidnak (CaO) megfelelő mennyiségű kalcium- és magnéziumsót tartalmaz.
Ha °dH-ból akarunk mg/LCaO-t számolni, az értéket meg kell szorozni 10-zel.
Ha mg/LCaO-ból akarunk °dH-t számolni, el kell osztani 10-zel.
7. Elfogadhatósági tartomány
Az 5/2023. (I. 12.) Korm. Rendelet „az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről” meghatározza az*ivóvíz keménységének elfogadható tartományát, vagyis azt az értéksávot, amelyben a víz emberi fogyasztásra és háztartási használatra egyaránt megfelelő.
A rendelet 1. melléklete alapján az ivóvíz összes keménységének elfogadható tartománya: 50–350 mg/L CaO
Ez nagyjából 5–35 °dH német keménységi foknak felel meg.
50 mg/L CaO alatt (≈5 °dH):
350 mg/L CaO felett (≈35 °dH):
A vízkeménység meghatározza a víz technikai és háztartási felhasználhatóságát.
A rendszeres vízlágyítás vagy karbantartás segít megelőzni a vízkőképződést, és biztosítja a vízmelegítők, kazánok és háztartási eszközök hatékony működését.
A vízkeménység a vízben oldott kalcium- és magnéziumsók mennyiségét fejezi ki.
Minél több ilyen ásványi anyagot tartalmaz a víz, annál „keményebbnek” nevezzük.
A keménység természetes eredetű, leggyakrabban mészkő-, dolomit- vagy gipszrétegeken átszivárgó vízben alakul ki.
2. A vízkeménység típusai
Változó (karbonát-) keménység: a vízben oldott kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonát okozza. Ez forralással csökkenthető, mert a sók vízkő formájában kiválnak.
Állandó keménység: a víz szulfát- és kloridtartalmából adódik, és hő hatására sem szűnik meg.
A két érték együtt adja meg a víz összkeménységét, amelyet általában német keménységi fokban (°dH) mérnek, de gyakran használatos a lierenkénti milligramm kalcium-oxid (mg/LCaO) mértékegység is.
A víz keménységi fokozatai (°dH)
- 0–4 °dH – nagyon lágy
- 4–8 °dH – lágy
- 8–18 °dH – közepesen kemény
- 18–30 °dH – kemény
- 30 °dH felett – nagyon kemény
3. Hatásai
A kemény víz nem egészségkárosító, de vízkőlerakódást okoz a vízforralókban, kazánokban és mosógépekben, ami növeli az energiafogyasztást és csökkenti a berendezések élettartamát.
A mosószerek hatékonysága is gyengül, ezért lágy vízben kevesebb vegyszerre van szükség.
4. Megoldások:
- Forralás: csökkenti az ideiglenes keménységet
- Ioncserés vízlágyítás: a kalcium- és magnéziumionokat nátriumionokra cseréli
- RO (fordított ozmózis) szűrés: szinte teljesen eltávolítja az ásványi anyagokat
5. A túl lágy víz
A túl lágy víz fogyasztása sem ideális, mivel kevés benne a természetes ásványi anyag, például a kalcium és a magnézium, amelyek fontosak a csontok, izmok és idegrendszer egészségéhez. Az ilyen víz enyhén savas kémhatású lehet, ami fokozhatja a fémcsövek korrózióját, ezáltal fémionok (pl. réz, vas) oldódhatnak a vízbe. Emellett sokan ízét is kellemetlennek érzik, mert a lágy víz „laposabbnak”, „fémesebbnek” hat, mint a közepesen kemény ivóvíz.
6. Átváltás
1 német keménységi fok (°dH) azt jelenti, hogy 1 liter víz 10 mg kalcium-oxidnak (CaO) megfelelő mennyiségű kalcium- és magnéziumsót tartalmaz.
Ha °dH-ból akarunk mg/LCaO-t számolni, az értéket meg kell szorozni 10-zel.
Ha mg/LCaO-ból akarunk °dH-t számolni, el kell osztani 10-zel.
7. Elfogadhatósági tartomány
Az 5/2023. (I. 12.) Korm. Rendelet „az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről” meghatározza az*ivóvíz keménységének elfogadható tartományát, vagyis azt az értéksávot, amelyben a víz emberi fogyasztásra és háztartási használatra egyaránt megfelelő.
A rendelet 1. melléklete alapján az ivóvíz összes keménységének elfogadható tartománya: 50–350 mg/L CaO
Ez nagyjából 5–35 °dH német keménységi foknak felel meg.
50 mg/L CaO alatt (≈5 °dH):
- A víz túl lágy, azaz kevés benne a kalcium és magnézium.
350 mg/L CaO felett (≈35 °dH):
- A víz túl kemény, ami vízkőképződéshez vezethet a kazánokban, bojlerekben és csaptelepekben, valamint csökkenti a mosószerek hatékonyságát és növeli az energiafogyasztást.
A vízkeménység meghatározza a víz technikai és háztartási felhasználhatóságát.
A rendszeres vízlágyítás vagy karbantartás segít megelőzni a vízkőképződést, és biztosítja a vízmelegítők, kazánok és háztartási eszközök hatékony működését.
